Eszter vagyok, egy nárcisztikus anya gyermeke. Egyszerre felszabadító és fájdalmas definíció ez a személyemre. Felszabadító, mert az igazság mindig az. Fájdalmas, mert a nárcisztikus sérülés egy vérző és lassan gyógyuló seb, és a gyógyulás azzal is jár, hogy az áldozatiság - átmenetileg - az idenfikiációm része lett. De tudom, hogy – ha lesz ilyen – az utolsó bejegyzésemnél így fogok elköszönni: Eszter vagyok, egy felnőtt, teljes és boldog nő. Újjászületésemig vezető utamon, köszönöm, ha elkísérsz. Ha pedig saját gyógyulásodhoz keresel segítséget, remélem, itt megtalálod.