Az előző bejegyzésemben már szóltam a „revelációm” napjáról, arról a pillanatról, amikor rájöttem, hogy az anyám nárcisztikus. Soha olyan összetett érzéssel még nem találkoztam: mintha egész életemben egy bolonddá tett szamár módjára rohantam volna anyám szeretetéért, mint a csacsi, akinek egy…

Hogy milyen is egy nárcisztikus szülő gyerekekeként felnőni... Ez legelsősorban attól függ, mikor kérdezik az embert. Egy ilyen személy élete ugyanis két szakaszra bontható. És ez a két szakasz olyan éles, olyan markáns felezővonallal, olyan vízválasztóval, határolódik el egymástól, hogy több,…