@Egon Estragon: A segítségnél ilyenre kell gondolni, hogy bevásárol a boltban, főz, plusz stb. Ezek olyan dolgok amikre senki nem kérte meg, de ő megcsinálja. Ő ezeket szerintem plusz feladatnak érzi vagy úgy gondolja hogy ezzel segít és ha valamilyen vita van ezeket hozzá fel, hogy mi nem értékeljük az ő extra munkáját és ellene vagyunk. Támadásnak vesz mindent ami az ő nézetivel szemben áll.

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Totti001: Mindenkinek segít <--> öngyilkossággal fenyegetőzik

Az öngyilkossággal fenyegetőzés minden, csak nem segítség. Ez az egyik. A másik meg az, hogy a (normális) emberi kapcsolatok nem lókupeckedésen alapulnak. X segítségért Y elvárás. Nem muszáj elfogadni a segítséget, ha nem akarod megadni az általa kért elvárást. Ez olyan, mint a Keletinél az aluljáróban a kislányok a kezedbe nyomják az "ajándék" képeslapot/naptárt. Aztán megmondják, hogy szerintük mennyit kellene fizetni azért az "ajándékért". Ha valaki azért segít, hogy utána elvárásai legyenek, azt nem szeretetből teszi, hanem számításból.

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Egon Estragon: hát jó :( Sajnos szerinte neki semmi baja, ő mindent jól csinál és mindenki ellene fordul. Mindenkinek segít és megcsinál amit tud, ezért cserébe elvárja hogy mindenki úgy viselkedjen és csináljon mindent ahogy ő jónak lát.

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Totti001: ha öngyilkossággal fenyegetőzik, akkor határozottan megmondod neki, hogy ez egy mentálisan sérült állapot, amelyben segítségre van szüksége. Te nem vagy szakember, annyit tudsz tenni, hogy szakemberhez irányítod, ebben segíted, lelkileg mindenképpen, ha kell anyagilag is. Ennél többet nem tudsz tenni. Nem vállahatsz felelősséget egy felnőtt ember cselekedeteiért.

Bejegyzés: A revelációm napja...

Nekem lenne pár kérdésem.
Elfogadom, hogy a leválás az egyetlen megoldás. De mondjuk gyereked születik, akkor nem fogod a nagyszülőhöz engedni? Majd mondod a gyerekednek, hogy te nem mehetsz hozzájuk mert a mama nárcisztikus?
Másik, mi van ha a leválás után öngyilkosággal fenyegetőzik, meg hogy őt mindenki elhagyja és minek éljen. Mit tehetsz ebben az esetben? Hagyod, hogy azt csinálja amit akar és utána milyen lesz a lelkiismereted?

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Almandin: jo tudni, akkor en nem vagyok narcisz:)

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Almandin: Nagyon jellemző a nárcisztikusokra, hogy nem tudnak különbséget tenni a saját és a más holmija közt. Az ajándékokat visszaveszik, vagy a te dolgaidat elajándékozzák és amikor számon kéred, téged vádol önzéssel (miközben ő lopott meg téged). Enyhébb esetben csak ellenőrzik a használatát (pl. adnak egy ronda pulóvert és azzal zaklatnak, hogy viseld szinte mindig). Pedig az ajándék onnantól nem az övé, hogy átadta. Ha az ember kidobja vagy eladja, ahhoz sincs köze. Kidobásra se kötelezheti az embert.

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Boriska2100: És kidobtad? Én nem dobtam volna ki. Különösen, ha értékes.

Bejegyzés: A revelációm napja...

@]{udarauszkasz: Ez tipikus a nárcisztikusoknál. De a borderline személyiségzavar se kizárható. Ha nárcisztikus, akkor nagyon gyakori, hogy ciklikusan abuzálja a másikat. Egy ideig kedves (azért, hogy visszaédesgesse az embert, meg bizalmat ébresszen maga felé), aztán megint szemétkedik. Jó tudni, hogy az ilyen emberek nem őszinték a jó periódusaikban, hanem kiszámított, megjátszott kedvességet mutatnak valódi érzelmek nélkül. Ajánlom ezt a blogot olvasásra:
narciszkertesz.blog.hu/

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Almandin: azert nalunk nem ennyire egyertelmu a helyzet. Van, amikor tok normalis, van, amikor nem. Mintha 2 szemelyisege lenne.

Bejegyzés: A revelációm napja...

@]{udarauszkasz: Ne légy pesszimista. 43 évesen még nincs vége az életnek. Én is ugyanannyi vagyok. Változtatni magánéleti dolgokon sose késő. Én nem akarlak távdiagnosztizálni se téged, se a nejedet, inkább fordulj szakemberhez. Sokszor nehéz az ú.n. enyhe esetekben azt megállapítani, hogy ez még normális-e, vagy kóros. Autisztikus vonásai is sok embernek vannak, mégse autisták. Nem lehet könnyű a feleségeddel. Én két dolgot javaslok: menj pszichológushoz, ő meg tudja mondani, hogy rátok illik-e a diagnózis, másrészt hallgass a szívedre. Kérdezd meg magadtól, jó-e neked ebben a kapcsolatban, jó-e lelki terrorban élni. Nem mondom, hogy válj el, ez a te magánéleted, de tudnod kell, hogy nem vagy esélytelen és negyvenesen se késő újrakezdeni. Én tudom, hogy nem maradnék meg egy lelki terrorista mellett.

Bejegyzés: A revelációm napja...

Hat ez 60-70 szazalekban raillik a felesegemre. Ha nem is mind, nem csapkod, meg zuzza le az ajtot, de egy kiontott pohar viz, egy meg nem hallott szo, (enyhe vizualis autistakent nem egyszer, hanem sokszor elofordul ilyesmi nalam, automatikusan arra figyelek, amit latok, nem amit hallok) na, eleg 1,azaz egy ilyen, es vege a hetvegenek. Az onimado vonasokat nem fedeztem fel benne, de a martirkodast(amivel pont engem vadol legtobbszor) az siman, a manipulalast ugyszinten.
Hogy egy nagyon enyhe autista, es egy enyhe machiavellista kapcsolatabol mi sul ki... Hat nem sok jo. Es 43 evesen mar nem sok eselyem van valtoztatni ezen.

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Almandin: Velem anyám kidobatta a tőle kapott nyakláncot, miután összevesztem vele.
Ja és persze örök sebet is ejtettem rajta, elmondása szerint...

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Paxton: Segíthet-e a távolságtartás? Ez egy jó kérdés. A posztban leírtak egy az egyben az anyámat jellemzik. Vagyis jellemezték...Amikor először készültem 300 km-rel arrébb költözni, vakbélgyulladást kapott. Persze, tisztában vagyok vele, hogy az ember nem képes vakbélgyulladást okozni önmagának, de szerintem a lélek képes megbetegíteni a testet. Kijelentette, hogy ő kell, hogy legyen az első a számomra. Ebben nem értettünk egyet, ekkor csúcsosodott ki az azt megelőző 3 évtized fő konfliktusa. Mondanom se kell, amikor én voltam kórházban, jó párszor, akkor el se jött meglátogatni (pszichiátria-magadnak kerested a bajt). Így pár nappal a kórházból való hazatérte után el is mentem. Kb. 1-2 hónap múlva csörgött a telefonom: "Azért mégis csak a lányom vagy..." Azóta a 300 km-ből lett 1800. A kapcsolatunkat most úgy tudnám jellemezni, mint két felnőtt ember, akik kedvelik egymást. Megértette és felfogta, hogy nem kezelhet a tulajdonaként, gyakran kedveskedik nekem, amikor odahaza vagyok. Meglepő módon képes időnként beleélni magát a helyzetembe, érzéseimbe. Cserébe viszont a múlt tabu, megegyeztünk, hogy nem beszélünk róla, mert sosem fogjuk tudni közelíteni az álláspontjainkat. Ugyanakkor viszont tudom, hogy mély, valódi szeretetet nem várhatok tőle, és ez örökké fájni fog.

Bejegyzés: A revelációm napja...

@hatterzaj: Ez az, amit a pszichológia úgy tart számon, hogy a visszaszippantás. A nárcisztikus érzi, hogy elveszti a táplálékát és emiatt mindent megtesz, hogy visszaszerezze. Ezért lesz megint minden rossz, ha újra visszaszerzi az áldozatát.
Javasolt a rossz időszakokban egy füzetbe felírni a sértéseit, szemétkedéseit és amikor a visszaszippantás zajlik, elolvasni ás emlékezni, mert a nárcisztikusok olyan elbűvölőek tudnak lenni ebben az időszakban, hogy az áldozatban ilyenkor nem jönnek elő a rossz emlékek és hajlamos bedőlni a trükknek. Másrészt a legtöbb nárci ilyenkor akár nyíltan le is tagadja, hogy miket mondott vagy tett. Ennek két oka van: az egyik, hogy elaltassák a másik gyanakvását. A másik, hogy ezzel azt sugallják, hogy az áldozat hülye, rosszul emlékszik. Ha a másik elhiszi, hogy akár komoly memóriazavarai vannak, akkor a nárci egy újabb területen is nyeregbe kerül, ezt nevezik gázlángozásnak.
pszichologuskereso.hu/blog/narciszok-buvoleteben-2resz-utmutato-szakitast-koveto-idoszakhoz
lelekgyongyok.hu/gazlangozas-a-bantalmazas-egyik-kevesbe-ismert-formaja/

Bejegyzés: A revelációm napja...

A nagy összebalhézás és megsértődés lecsengése után kezdődik minden elölről. Hízeleg, kéretlen ajándékok, gondoskodás apró jelei, aggódás - szívszaggató jelenetek, ha valaki egy pillanatig is bedől neki. Mindez pont addig, amíg újra nyeregben nem érzi magát és kezdődhet a tánc az elejéről :) Már rég nem ülök fel neki, ezért persze most már tényleg jogosan vagyok fekete bárány és tökbunkó mindenki szemében.
A dolog annyiból nagyon gáz, hogy tudatalatt mindenkire érvényesítem. Aki kedves hozzám, bókol, dicsér, attól fejvesztve menekülök, mert csak a vészcsengő visítását hallom az agyam hátuljában, hogy készül a Nagy Baj, riadó. Igazán csak egyedül tudok önmagam és nyugodt lenni, a konfliktushelyzetek felőrölnek, a nyugodt boldog élethelyzetektől pánikolok. Klassz így élni.

Bejegyzés: A revelációm napja...

A nehezen gyogyithato lelki seruleseken kivul a legrosszabb rajonni h szelmalomharcra vesztegetett az ember 20-30-40 stb evet feleslegesen. Az narcisztikus anya szereteteert kuzdeni az tenyleg olyan mint hajora varni a repuloteren vagy halat probalni fogni egy pocsolyaban.... de idovel az ember elkezd tudni kezdeni nevetni rajta es max csak sajnalatot erezni a narcival szemben...vagy jobb esetben semmit....mindenesetre a leheto legnagyobb tavolsag segit : )

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Almandin: igen, nagyon raereztel....az "utolso csepp" egy aprosag volt : ) de egy olyan aprosag ami kivette a kezukbol a kormanyt pontosan.....

Bejegyzés: A revelációm napja...

@Almandin: én most a komolyan betegekre gondolok.
Azért nem az emberek 10%-a képes igazi szeretetre.
Sok szar terhet cipelünk, nagyon beteg elveket valló generációk voltak előttünk, de a szeretetet nem lehet elnyomni.
Én azokra gondoltam fentebb, akik valóban nárcisztikusak, és tényleg képtelen magukon kívül bárki mást szeretni. Ők annyi szenvedést okoznak a világban, ami felmérhetetlen, és pont azoknak, akiknek a legkevésbé szabadna.

Bejegyzés: A revelációm napja...

@FlybyWire: Sajnos akkor kihalnánk, mert szerintem maximum az emberek 10 százaléka lehet olyan lelki egészség birtokában, hogy ki lehet róluk jelenteni, hogy nem veszélyeztetnék a gyerekeik lelki egészségét. Ritkább az egészséges család, mint a különböző okok miatt diszfunkcionális. Ez olyan, mint házasságot is keveset látok igazán boldogot és sikereset.

Bejegyzés: A revelációm napja...