Lélekház

Egy nárcisztikus áldozat menedéke

A revelációm napja...

2020. július 08. 23:36 - EgyszerEszter

...azaz a pillanat, amikor rájöttem, hogy az anyám nárcisztikus

Az előző bejegyzésemben már szóltam a „revelációm” napjáról, arról a pillanatról, amikor rájöttem, hogy az anyám nárcisztikus. Soha olyan összetett érzéssel még nem találkoztam: mintha egész életemben egy bolonddá tett szamár módjára rohantam volna anyám szeretetéért, mint a csacsi, akinek egy botora kötött répát lógatnak az orra elé. Csakhogy nem volt ott a répa, nem volt ott a szeretet. Fájdalmas. De legalább abbahagyhattam a loholást és eltölthetett a bűntelenség felszabadító érzése.

 2.jpeg

Gyerek-, kamasz- és felnőttkoromban ugyanaz volt a forgatókönyv. Egy értelmezhetetlen dühkitörés, szitkok, átkozódás, „minek születtél meg” vagy szimplán egy hátam mögött felbukkanó alak, aki ordítani és ütlegelni kezd. Úgy zúdultak a nyakamba ezek az anyai pofonok, mint egy vödör jegesvíz. Néha lehetett találni valamiféle kiinduló pontot: egy törött vázát, vizesen hagyott konyhapultot, vagy kamaszkori lázadásom legmerészebb húzását: a szemforgatást.

A kitörést követte a „csendkirály” nevezetű játék: nem szólt hozzám, hiába kértem, könyörögtem, akár a földön csúszva-mászva előtte, mondja el, mit vétetettem, hadd tegyem jóvá, ő maradt a megvetés néma szobrának. És akkor még ott volt a csendkirály továbbfejlesztett változata, a nem is létezel játék: csak azért bejönni a szobába, hogy úgy tegyen, mintha nem lennék ott. Látványosan kivonulni a konyhából, ha ott talált. Ilyenkor lépett színpadra a következő szereplő: apám, aki feltetette a kérdést: „Veszekedtetek?” Emlékeim szerint igen ostobán néztem ilyenkor rá, mert nem volt szavam arra a jelenségre, amikor az egyik fél egyoldalúan zúdítja rá a dörgedelmeit a másikra. A veszekedést legalábbis nem így képzeletem el. Hanem apám végül csak megfogott és betolt anyámhoz, hogy csak kérjek bocsánatot. Akkor még egyszer. Fő a béke, nem is haragszik igazán, tudod, milyen. Jól betanult mondatok voltak ezek.

Én persze anyám elé járultam még néhányszor, s miután eltelt így egy-két hét és jó pár álmatlanul átzokogott éjszaka, a jégkirálynő kiengedett és méltóztatott észrevenni, jelezve: immár nem haragszik. Eltelt egy hónap vagy kettő és jött a következő pokoli körtánc. Ez így ment felnőtt koromban is, miután elköltöztem, heti látogatásaim, illetve a telefonbeszélgetéseink szolgáltatták a dráma színterét. Brrrr azok a telefonok... Hogy nem vettem észre harminciksz éves fejjel sem, hogy gyomorgörcsöt kapok valahányszor megcsörren... Mindegy is.

 d98e0a7d943e7c44e8b5adb958035c1f.jpg

 A lényeg, hogy egy nap történt valami. Nehéz időszakom volt akkor, felbontott eljegyzés, munkahelyváltás, és autoimmun betegségeim is akkortájt kezdtek aktivizálódni. Közben szüleim hosszabb hajóútra indultak, egy fokkal ritkábban beszéltünk és három hét elég volt ahhoz, hogy a szervezetem eléggé megtisztuljon a méregtől, és a következő dózist már kivesse magából. Nem tudom, hogy kezdődött, de telefonon, annyi szent. Én természetesen nem voltam elég együtt érző anyám elveszett poggyásza miatt, így a forgatókönyv életbe lépett. A szövegben nem volt semmi új: önző vagy, mindig is az voltál, háltálan, nem is törődsz te velünk csak saját magaddal, érdekel is, hogy mi van velem... És akkor valami az agyamban azt mondta: STOP. Hogy mi? Dehát... Dehát az egész életemet arra tettem fel, hogy jó gyereked legyek. Csecsemőként nem sírtam, a ruháimra vigyáztam, a szobámban örökké katonás rend uralkodott, a kamaszkori lázadás meg... Hát, maradjunk annyiban, hogy alighanem az életembe került volna, így a tudatalattim azt nagy ívben elkerülte. Talán, ha harciasabb temperamentummal születtem volna, de így... De már ez is mindegy.

 A lényeg, hogy akkor, abban a pillanatban tisztán láttam magam előtt egész addigi életem értelmét: elérni, hogy az anyám szeressen. És itt van ez a nő, a vonal másik végén, aki azt vágja a fejemhez, hogy önző semmirekellő vagyok. Hirtelen megéreztem a valóság és a fejében vetített mozi hihetetlen disszonanciáját. És a fejében rólam élő kép iszonyatosságát. Akkor és ott rájöttem, hogy engem az anyám nem szeret. Sosem szeretett, sőt ez a nő engem gyűlől. A gyűlölködő hang birtokosa rám csapta a telefont és én nem hívtam vissza. Életemben először, nem kezdtem esdekelni a bocsánatáért, helyette újsütetű felfedezésem felett konkrét idegösszeroppanást kaptam. Illetve majdnem. Az elmebaj legszélén – ahol tudtam, hogy anyám nem szeret, de azt, hogy ez nem az én hibám, még nem – egy barátnőm azt mondta: „Drágám anyád nem normális, ez tény. De mi lenne, ha jobban utána néznél a kórképének. Neked is egyszerűbb lenne, ha tudnál rá egy beteg emberként tekinteni. És ha rám hallgatsz, a nárcisztikus személyiségzavarral kezded.”

 22dae7baef595b5d49cacca114a44cfd.jpg

A mai napig aranyba foglalom a nevét ezért a néhány szóért!

Aznap támolyogva ültem le e gépem elé és beírtam a keresőbe az ominózus kifejezést. Noha azóta a fellelhető szakirodalom garmadáján vagyok túl, aznap este nem kellett messzire menni, elég volt a Wikipédia „Nárisztikus szülő” szócikkéig. Nem sorolom fel az efféle „szülő”, azaz anyám valamennyi jellemzőjét, de sokkoló volt olvasni az alábbi felsorolást. Minden egyes ponttal egy hályog esett le a szememről, de úgy, hogy hangosan koppant a padlón:

  • a szülő, ahelyett hogy saját érzelmeiért és tetteiért felvállalná a felelősséget, azt gyermekére hárítja BAMM.
  • gyermeke manipulálása, hibáztatása, megszégyenítése BAMM.
  • a szülő kontrollja alatt tartja gyermeke életét, gyakran az áldozat és mártír szerepében. BAMM.
  • a szülő csapkodja az ajtót, dühös BAMM.
  • de a gyermeke érzéseit / érzelmet sosem hallgatja meg, nem tekinti őt / az érzelmeket valósnak, "Hazudsz!", holott épp a felnőtt hazudott a gyermeknek BAMM.
  • a szülő váltakozva despotikus és önző, majd depressziós BAMM.
  • a szülő megköveteli, hogy körülötte forogjon a világ, ellentmondást nem tűr és gyermekével szemben minden úgy kell történjen, ahogy a szülő akarja BAMM.
  • a szülő elsődleges szempontja környezetének véleménye (szomszédok, barátok, család, munkatársak) BAMM.
  • a szülő sértődékenysége és hosszan tartó haragtartása, ahelyett, hogy megpróbálná a helyzetet feloldani BAMM.
  • a szülő gyermekét tulajdonaként, vagy szolgájaként kezeli, és önmagát királynőnek képzeli BAMM.
  • a szülő saját betegségeiért gyermekét okolja BAMM.
  • amikor gyermeke problémáit szeretné vele megosztani, a szülő azokra saját problémaival "válaszol", BAMM.
  • amikor gyermeke érzéseiről beszél neki, a szülő saját érzéseivel próbálja azokat felülmúlni ("Bezzeg nem voltál itt segíteni, amikor... De mert az a baj, hogy iskolában voltál... De te iskolába nem is jártál...") BAMM.
  • a szülő féltékeny gyermeke egyes külső, vagy belső tulajdonságára, olykor egyenesen 'verseng' gyermekével BAMM.
  • amikor valamely meghatározó negatív esemény éri gyermekét, a szülő reakciója arra irányul, hogy ez miként érinti őt magát és nem arra, hogy gyermeke miként érez emiatt BAMM.

BAMM, BAMM, BAMM és BA....MMMEG!. Bezuhantam az ágyba, nem emlékszem már rá, hogy miket álmodtam azon az éjjelen, de arra, igen, hogy amikor másnap felébredtem, mintha először vetem volna levegőt életemben. Mintha egy fekete-fehér filmet kiszíneztek volna, mintha egy fátylat téptek volna szét az arcom előtt.

e23991592b8980790c4906e948dc397c.jpg

A világ hirtelen színes és csodás hely lett. Kaptam levegőt. Még fel sem fogtam akkor, hogy pontosan miért: rájöttem, hogy nem én vagyok a hibás, nem én vagyok rossz, NEM VAGYOK BŰNÖS! Bűntudat... Egek, fél életem át meg béklyózta az akaratomat, a szívemet és hangomat, noha nem is követtem el semmiféle bűnt. De ennek tudatosítása még váratott magára. Aznap sírtam és nevettem felváltva és rögtön megéreztem, hogy noha kemény munka vár még rám – ó és mennyire igazam volt -, soha többé nem érzem magam olyan nyomorultul, mint a „revelációm” napja előtt. Nincs már miért loholni. Végre megpihenhetek. Hogy összerakjam magam. És végül meg is szeressem magam. Innen folytatjuk...

36 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr5315990578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bandibacsi34 2020.07.09. 11:51:05

A bűntudattal való manipulalás az egesz tarsadalomban ott van, es valószínűleg ő is az anyjátol örökölte, es majd tudat alatt te is igy fogsz viselkedni, mert erre szocializalt. Az ilyen szülőktől (ha ezt apad nem latta be akkor tőle is) a lehető leghamarabb meg kell szabadulni(16-18 eves kor között). Persze felneveltek stb de azert nem lehetsz a rabszolgajuk. Oket is felnevelte valaki, es lehet te is felnevelsz valakit, de nem dorgolod majd az orra ala ezt, hogy intezetbe is adhattalak volna vagy el is abortalhattalak volna stb. stb. Utolag mar felesleges tanacsot adni, a kornyezeted hibaja(barataid, szomszedaid, rokonaid stb.) az, hogy akkor nem adtak. Mindenesetre ha mar elkoltozott az ember nem kell odatelefonalgatni, amig erről le nem szoknak. En volt, hogy ravagtam a kagylot anyamra ha sokat hiszteriazott es nem hivtam jo ideig. 1 honap oda nem telefonalas utan betörnek. Persze kell eloszor az anyagi fuggetlenseg ehhez.

Doktor Gonzo 2020.07.09. 11:52:31

Hát, egyrészt pusziljuk a barátnőt, tényleg sokat segített. Másrészt meg milyen jó, hogy (mindegy mikor, mindegy hogy) rájöttél, beláttad. Egy csomó ember az egész életét leéli az alkalmatlan szülő elérhetetlen/nem létező szeretete utáni futással

Doktor Gonzo 2020.07.09. 11:59:49

@Bandibacsi34: " es majd tudat alatt te is igy fogsz viselkedni, mert erre szocializalt" - azért ez szerencsére nem törvényszerű, bár tény, hogy leggyakrabban ez történik. Meg kell szenvedni vele, de a szülői minta/útravaló/szocialzáció átírható, nem szükségszerű a követésük és az ismétlés

Egon Estragon · http://egonazeger.blog.hu/ 2020.07.09. 13:23:57

@Bandibacsi34: "1 honap oda nem telefonalas utan betörnek." Már aki... Mert van, aki nem...

Paxton 2020.07.09. 13:27:59

@dokanin: Jaja, az anyuka reakciójára én is kíváncsi leszek. A nárcisztikus szülö számára egyféle kognitív disszonanciás sokkot okozna a szembenézés, szóval nekik marad a másik út, akármekkora rombolással is jár. A posztírónak javaslom, hogy változtasson nevet, lakcímet és telefonszámot.. Amúgy szép volt, sok sikert és kitartást hozzá.

Paxton 2020.07.09. 13:32:52

@Egon Estragon: Igen, sajnos a többségnek kevés ennyi. Ez csak még jobban felpiszkálja. A nárcisztikus szülök nem változnak, a maximum annyi várható el tölük, hogy egy rövid ideig elnyomják a természetüket. Megoldást csak a tartós távolságtartás hozhat.

Egon Estragon · http://egonazeger.blog.hu/ 2020.07.09. 14:03:17

@Paxton: És még el leht követni azt a hibát is, hogy az átmeneti javulást tartós javulásként érzékelni, és hinni abban, hogy van fejlődés. De nincs. A kognitív disszonanciás sokk a kulcsszó itt. Az elől menekülnek.

Almandin 2020.07.09. 14:59:48

@Egon Estragon: Nekem az a legvalószínűbb tippem, hogy akár örök haragot is érezhet ezután a nárcisztikus anya, mert az áldozata ki mert törni az általa fabrikált ketrecből. Olvastam olyan esetet, ahol a nárcisztikus anya a lánya otthon hagyott összes holmiját kidobta. A legvalószínűbb az, hogy az anya lesz, aki a posztolóval büntetésül megszakítja a kapcsolatot, soha többet nem fogja hívni, a lakásába nem engedi be. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 20 év múlva se. Ezek megbocsátásra képtelen emberek. A bosszú mértéke változó. Lehet, hogy megelégszik a rokonság előtti lejáratással (eljátssza a hótiszta anyát, akit a gonosz gyereke így megbántott), de súlyosabb esetben tettlegességgel is megpróbálkozhat. Utóbbi esetben azt tudom javasolni, hogy jelentse fel az anyját, ha megüti, vagy megrongálja, tönkreteszi értékesebb tárgyait, vagy zaklatásba kezdene. A családon belüli erőszakra vonatkozó törvény nemcsak párkapcsolati, hanem más családi kapcsolat esetében is érvényes. Tehát ha anyuka megjelenne a lakásnál és verni kezdené a posztolót, rendőr hívását javaslom. A lakás ajtaját pedig minden esetben be tanácsos zárni, ha az anyának kulcsa van hozzá, zárat kell cserélni. Ezt emiatt javaslom:
www.origo.hu/itthon/20200709-szerelme-szemei-koze-lott-es-meg-is-utotte-a-pisztollyal-a-lanyt-a-pest-megyei-ferfi.html

Paxton 2020.07.09. 15:17:45

@Almandin: Igen, az azonnali zárcsere alap. Egy ismerősnél a kitörési kísérletet azzal büntette a szülő, hogy a saját kulcsával bement a lánya lakásába, és ami cuccot meglátott azt kihajította az ablakon az emeletről.. És utólag persze lehet rendőrségre menni, de iszonyúan kínos helyzet és segíteni meg már nem segít.
Én szurkolok a posztírónak és gratuláció az eddigi előre haladásért.

Fiorellino 2020.07.09. 15:22:11

Egyetertek. Egy ilyen anya legtobbszor mint egy pioca addig szivja a gyerekbol azt ami benne nincs meg, amig csak tudja. Miest a gyereke ennek veget vet, "be lesz falazva" vagy ki lesz dobva, es az ellene fordulo harag eletre szol. En 25 eve lettem kidobva hiaba voltam peldagyerek. Visszaut reszemrol nem jott szoba, ugynis ertesitettek hogy megertesrol, megbocsajtasrol szo sem lehet, max "vezekelni" mehetek haza hogy buntudatos apacakent toltsem le az eletemet szorgalmas es figyelmen kivul hagyott folyamatos bocsantert konyorgesek kozepette. Ebbol nem kertem. Ezzel persze "halalos iteletemet" irtam ala a szuloknel, de az eletem megis igy lett megmentve....

Almandin 2020.07.09. 15:37:13

@Paxton: Túl érdemes lépni azon, hogy kínos helyzet. Ma már egyre többen tesznek feljelentést családon belüli erőszak miatt, másrészt lehet hatása. Egyrészt beviszik az elkövetőt a rendőrségre, rabosítják, ez egy nárcinak nagy sokk lehet. Másrészt ha elmarasztaló ítélet születik, a bíró távoltartást is elő fog írni. Ez két irányba viheti a dolgokat: szerencsés esetben végleg megszabadul az ember a bántalmazó családtagtól, mert az úgy megharagszik, hogy többet a környékre se megy, megszakítja a kapcsolatot az emberrel. Rosszabb esetben még erőszakosabbá válik és ha letelik a büntetése, akár gyilkossági kísérletet is megpróbálhat. Erre statisztikailag kisebb az esély, mert egyrészt erre csak a legdurvább esetek képesek, ha minden nárci ezt tenné, akkor naponta 10-20 gyilkosság történne hasonló okokból. Ha viszont a legveszélyesebb eset áll fent, akkor sajnos költözni is kell. Általában a bosszú megáll a törvényes határokon belül, de az is nagy kárt tud okozni. Rágalmakkal elérheti a nárci, hogy az embert kirúgják a munkahelyéről, elhagyja a párja, szembeforduljanak vele a barátai. Emiatt ezeknek minél kevesebb infót érdemes az életünkről elmondani.

várom a levelet 2020.07.09. 15:37:35

@Doktor Gonzo: én is mindig az anyám nem szeretetéért,legalább a jóindulatáért tekertem,de hiába,csodálkozik,hogy egyetlen gyereke sem szereti.őt sem szerették a szülei,mondta.

Almandin 2020.07.09. 15:41:28

@Fiorellino: Gondolom, hogy egy apróság miatt dobott ki. Gyakran elég ezeknek a férgeknek, hogy azt érzik, hogy a felnőtt gyerekük/párjuk, stb. már nem irányítható bábként és függetlenedni akar.

FlybyWire 2020.07.09. 15:43:20

Kisgyerekes apukaként az ilyen emberekről szóló beszámolók alapján néha olyanokra gondolok, hogy jó lenne fiatal korban egy teljes körű pszichiátriai elemzés, és a nárcikat meg hozzá hasonlókat instant sterilizálni kellene.

Almandin 2020.07.09. 15:47:31

@FlybyWire: Sajnos akkor kihalnánk, mert szerintem maximum az emberek 10 százaléka lehet olyan lelki egészség birtokában, hogy ki lehet róluk jelenteni, hogy nem veszélyeztetnék a gyerekeik lelki egészségét. Ritkább az egészséges család, mint a különböző okok miatt diszfunkcionális. Ez olyan, mint házasságot is keveset látok igazán boldogot és sikereset.

FlybyWire 2020.07.09. 15:49:43

@Almandin: én most a komolyan betegekre gondolok.
Azért nem az emberek 10%-a képes igazi szeretetre.
Sok szar terhet cipelünk, nagyon beteg elveket valló generációk voltak előttünk, de a szeretetet nem lehet elnyomni.
Én azokra gondoltam fentebb, akik valóban nárcisztikusak, és tényleg képtelen magukon kívül bárki mást szeretni. Ők annyi szenvedést okoznak a világban, ami felmérhetetlen, és pont azoknak, akiknek a legkevésbé szabadna.

Fiorellino 2020.07.09. 15:56:14

@Almandin: igen, nagyon raereztel....az "utolso csepp" egy aprosag volt : ) de egy olyan aprosag ami kivette a kezukbol a kormanyt pontosan.....

Fiorellino 2020.07.09. 16:04:06

A nehezen gyogyithato lelki seruleseken kivul a legrosszabb rajonni h szelmalomharcra vesztegetett az ember 20-30-40 stb evet feleslegesen. Az narcisztikus anya szereteteert kuzdeni az tenyleg olyan mint hajora varni a repuloteren vagy halat probalni fogni egy pocsolyaban.... de idovel az ember elkezd tudni kezdeni nevetni rajta es max csak sajnalatot erezni a narcival szemben...vagy jobb esetben semmit....mindenesetre a leheto legnagyobb tavolsag segit : )

hatterzaj 2020.07.09. 17:08:56

A nagy összebalhézás és megsértődés lecsengése után kezdődik minden elölről. Hízeleg, kéretlen ajándékok, gondoskodás apró jelei, aggódás - szívszaggató jelenetek, ha valaki egy pillanatig is bedől neki. Mindez pont addig, amíg újra nyeregben nem érzi magát és kezdődhet a tánc az elejéről :) Már rég nem ülök fel neki, ezért persze most már tényleg jogosan vagyok fekete bárány és tökbunkó mindenki szemében.
A dolog annyiból nagyon gáz, hogy tudatalatt mindenkire érvényesítem. Aki kedves hozzám, bókol, dicsér, attól fejvesztve menekülök, mert csak a vészcsengő visítását hallom az agyam hátuljában, hogy készül a Nagy Baj, riadó. Igazán csak egyedül tudok önmagam és nyugodt lenni, a konfliktushelyzetek felőrölnek, a nyugodt boldog élethelyzetektől pánikolok. Klassz így élni.

Almandin 2020.07.09. 18:08:15

@hatterzaj: Ez az, amit a pszichológia úgy tart számon, hogy a visszaszippantás. A nárcisztikus érzi, hogy elveszti a táplálékát és emiatt mindent megtesz, hogy visszaszerezze. Ezért lesz megint minden rossz, ha újra visszaszerzi az áldozatát.
Javasolt a rossz időszakokban egy füzetbe felírni a sértéseit, szemétkedéseit és amikor a visszaszippantás zajlik, elolvasni ás emlékezni, mert a nárcisztikusok olyan elbűvölőek tudnak lenni ebben az időszakban, hogy az áldozatban ilyenkor nem jönnek elő a rossz emlékek és hajlamos bedőlni a trükknek. Másrészt a legtöbb nárci ilyenkor akár nyíltan le is tagadja, hogy miket mondott vagy tett. Ennek két oka van: az egyik, hogy elaltassák a másik gyanakvását. A másik, hogy ezzel azt sugallják, hogy az áldozat hülye, rosszul emlékszik. Ha a másik elhiszi, hogy akár komoly memóriazavarai vannak, akkor a nárci egy újabb területen is nyeregbe kerül, ezt nevezik gázlángozásnak.
pszichologuskereso.hu/blog/narciszok-buvoleteben-2resz-utmutato-szakitast-koveto-idoszakhoz
lelekgyongyok.hu/gazlangozas-a-bantalmazas-egyik-kevesbe-ismert-formaja/

allegravelli 2020.07.09. 18:31:35

@Paxton: Segíthet-e a távolságtartás? Ez egy jó kérdés. A posztban leírtak egy az egyben az anyámat jellemzik. Vagyis jellemezték...Amikor először készültem 300 km-rel arrébb költözni, vakbélgyulladást kapott. Persze, tisztában vagyok vele, hogy az ember nem képes vakbélgyulladást okozni önmagának, de szerintem a lélek képes megbetegíteni a testet. Kijelentette, hogy ő kell, hogy legyen az első a számomra. Ebben nem értettünk egyet, ekkor csúcsosodott ki az azt megelőző 3 évtized fő konfliktusa. Mondanom se kell, amikor én voltam kórházban, jó párszor, akkor el se jött meglátogatni (pszichiátria-magadnak kerested a bajt). Így pár nappal a kórházból való hazatérte után el is mentem. Kb. 1-2 hónap múlva csörgött a telefonom: "Azért mégis csak a lányom vagy..." Azóta a 300 km-ből lett 1800. A kapcsolatunkat most úgy tudnám jellemezni, mint két felnőtt ember, akik kedvelik egymást. Megértette és felfogta, hogy nem kezelhet a tulajdonaként, gyakran kedveskedik nekem, amikor odahaza vagyok. Meglepő módon képes időnként beleélni magát a helyzetembe, érzéseimbe. Cserébe viszont a múlt tabu, megegyeztünk, hogy nem beszélünk róla, mert sosem fogjuk tudni közelíteni az álláspontjainkat. Ugyanakkor viszont tudom, hogy mély, valódi szeretetet nem várhatok tőle, és ez örökké fájni fog.

Boriska2100 2020.07.09. 22:41:34

@Almandin: Velem anyám kidobatta a tőle kapott nyakláncot, miután összevesztem vele.
Ja és persze örök sebet is ejtettem rajta, elmondása szerint...

]{udarauszkasz 2020.07.10. 09:06:06

Hat ez 60-70 szazalekban raillik a felesegemre. Ha nem is mind, nem csapkod, meg zuzza le az ajtot, de egy kiontott pohar viz, egy meg nem hallott szo, (enyhe vizualis autistakent nem egyszer, hanem sokszor elofordul ilyesmi nalam, automatikusan arra figyelek, amit latok, nem amit hallok) na, eleg 1,azaz egy ilyen, es vege a hetvegenek. Az onimado vonasokat nem fedeztem fel benne, de a martirkodast(amivel pont engem vadol legtobbszor) az siman, a manipulalast ugyszinten.
Hogy egy nagyon enyhe autista, es egy enyhe machiavellista kapcsolatabol mi sul ki... Hat nem sok jo. Es 43 evesen mar nem sok eselyem van valtoztatni ezen.

Almandin 2020.07.10. 11:36:58

@]{udarauszkasz: Ne légy pesszimista. 43 évesen még nincs vége az életnek. Én is ugyanannyi vagyok. Változtatni magánéleti dolgokon sose késő. Én nem akarlak távdiagnosztizálni se téged, se a nejedet, inkább fordulj szakemberhez. Sokszor nehéz az ú.n. enyhe esetekben azt megállapítani, hogy ez még normális-e, vagy kóros. Autisztikus vonásai is sok embernek vannak, mégse autisták. Nem lehet könnyű a feleségeddel. Én két dolgot javaslok: menj pszichológushoz, ő meg tudja mondani, hogy rátok illik-e a diagnózis, másrészt hallgass a szívedre. Kérdezd meg magadtól, jó-e neked ebben a kapcsolatban, jó-e lelki terrorban élni. Nem mondom, hogy válj el, ez a te magánéleted, de tudnod kell, hogy nem vagy esélytelen és negyvenesen se késő újrakezdeni. Én tudom, hogy nem maradnék meg egy lelki terrorista mellett.

]{udarauszkasz 2020.07.10. 13:34:31

@Almandin: azert nalunk nem ennyire egyertelmu a helyzet. Van, amikor tok normalis, van, amikor nem. Mintha 2 szemelyisege lenne.

Almandin 2020.07.10. 13:55:07

@]{udarauszkasz: Ez tipikus a nárcisztikusoknál. De a borderline személyiségzavar se kizárható. Ha nárcisztikus, akkor nagyon gyakori, hogy ciklikusan abuzálja a másikat. Egy ideig kedves (azért, hogy visszaédesgesse az embert, meg bizalmat ébresszen maga felé), aztán megint szemétkedik. Jó tudni, hogy az ilyen emberek nem őszinték a jó periódusaikban, hanem kiszámított, megjátszott kedvességet mutatnak valódi érzelmek nélkül. Ajánlom ezt a blogot olvasásra:
narciszkertesz.blog.hu/

Almandin 2020.07.10. 13:56:54

@Boriska2100: És kidobtad? Én nem dobtam volna ki. Különösen, ha értékes.

Almandin 2020.07.10. 14:03:58

@Almandin: Nagyon jellemző a nárcisztikusokra, hogy nem tudnak különbséget tenni a saját és a más holmija közt. Az ajándékokat visszaveszik, vagy a te dolgaidat elajándékozzák és amikor számon kéred, téged vádol önzéssel (miközben ő lopott meg téged). Enyhébb esetben csak ellenőrzik a használatát (pl. adnak egy ronda pulóvert és azzal zaklatnak, hogy viseld szinte mindig). Pedig az ajándék onnantól nem az övé, hogy átadta. Ha az ember kidobja vagy eladja, ahhoz sincs köze. Kidobásra se kötelezheti az embert.

]{udarauszkasz 2020.07.10. 15:25:24

@Almandin: jo tudni, akkor en nem vagyok narcisz:)

Totti001 2020.07.16. 23:29:57

Nekem lenne pár kérdésem.
Elfogadom, hogy a leválás az egyetlen megoldás. De mondjuk gyereked születik, akkor nem fogod a nagyszülőhöz engedni? Majd mondod a gyerekednek, hogy te nem mehetsz hozzájuk mert a mama nárcisztikus?
Másik, mi van ha a leválás után öngyilkosággal fenyegetőzik, meg hogy őt mindenki elhagyja és minek éljen. Mit tehetsz ebben az esetben? Hagyod, hogy azt csinálja amit akar és utána milyen lesz a lelkiismereted?

Egon Estragon · http://egonazeger.blog.hu/ 2020.07.17. 13:20:39

@Totti001: ha öngyilkossággal fenyegetőzik, akkor határozottan megmondod neki, hogy ez egy mentálisan sérült állapot, amelyben segítségre van szüksége. Te nem vagy szakember, annyit tudsz tenni, hogy szakemberhez irányítod, ebben segíted, lelkileg mindenképpen, ha kell anyagilag is. Ennél többet nem tudsz tenni. Nem vállahatsz felelősséget egy felnőtt ember cselekedeteiért.

Totti001 2020.07.17. 16:46:28

@Egon Estragon: hát jó :( Sajnos szerinte neki semmi baja, ő mindent jól csinál és mindenki ellene fordul. Mindenkinek segít és megcsinál amit tud, ezért cserébe elvárja hogy mindenki úgy viselkedjen és csináljon mindent ahogy ő jónak lát.

Egon Estragon · http://egonazeger.blog.hu/ 2020.07.17. 18:54:26

@Totti001: Mindenkinek segít <--> öngyilkossággal fenyegetőzik

Az öngyilkossággal fenyegetőzés minden, csak nem segítség. Ez az egyik. A másik meg az, hogy a (normális) emberi kapcsolatok nem lókupeckedésen alapulnak. X segítségért Y elvárás. Nem muszáj elfogadni a segítséget, ha nem akarod megadni az általa kért elvárást. Ez olyan, mint a Keletinél az aluljáróban a kislányok a kezedbe nyomják az "ajándék" képeslapot/naptárt. Aztán megmondják, hogy szerintük mennyit kellene fizetni azért az "ajándékért". Ha valaki azért segít, hogy utána elvárásai legyenek, azt nem szeretetből teszi, hanem számításból.

Totti001 2020.07.27. 16:00:29

@Egon Estragon: A segítségnél ilyenre kell gondolni, hogy bevásárol a boltban, főz, plusz stb. Ezek olyan dolgok amikre senki nem kérte meg, de ő megcsinálja. Ő ezeket szerintem plusz feladatnak érzi vagy úgy gondolja hogy ezzel segít és ha valamilyen vita van ezeket hozzá fel, hogy mi nem értékeljük az ő extra munkáját és ellene vagyunk. Támadásnak vesz mindent ami az ő nézetivel szemben áll.
süti beállítások módosítása